Friday, December 08, 2006

Micsoda kölykök!

Micsodakölykök néni nem mutatkozott, s mi félni kezdtünk, nehogy valaki más fedezze fel a nyögések forrását, ugyanis Jumpó egy pillanatig sem maradt csöndben.
És aztán: végre!
Még mélyebbre bújtunk a bokorba, amikor ellenségünk elmasírozott előttünk. Belépett az üdülő ajtaján, és…
Visszatartott lélegzettel vártunk. Olyan csend volt, hogy szinte a kulcs zörgését, a zár nyikordulását is hallottuk.
Hirtelen átfutott agyamon a gondolat, hogy Micsodakölykök néni a nagy ijedségtől szívrohamot is kaphat, de akkor már késő volt. Szívet tépő sikoltozás verte fel az üdülő csendjét. Az üdülő lakói rémülten rohantak fel az épületbe. Nagy kavarodás támadt, kiáltások harsantak. A nyitott ajtón keresztül kirontott a fehér rém, és harsány csaholással eltűnt a bokrok között. Orvost! Orvost! Gyorsan orvost! – hallatszott odabentről. A fiúkra pillantottam: halálsápadtak voltak.

No comments: