Tuesday, August 04, 2009
A titokzatos padlás
Nem egy, hanem legalább két ember jött. Ettől Oszkárnak égnek állt a haja; tisztán érezte, hogy a frizurája már olyan lehet, mint a sündisznó tüskéje, Lapaloma Jóska elájulna, ha látná. Hamarosan hallotta amazok suttogását is. Márpedig ha suttognak, abból jó nem derülhet ki, ezt Oszkár saját szakmai gyakorlatából tudta. Hisz azokban az átkos időkben, amelyekre ma már nem szívesen emlékezett vissza, nemegyszer volt kénytelen lopásra fanyalodni ő is, azokban a régi, rossz időkben – vagyis tavalyelőtt meg azelőtt. Nagyon jól ismerte az érzést, amikor az ember közeledik a kerten át egy elhagyatottnak látszó víkendházhoz, és még nem tudja biztosan, feltöri-e az ajtót, lefeszíti-e a lakatot, benyom-e egy ablakot, ha nincs rajta rács – vagy talál valami gyümölcsöt a fákon, esetleg konzerveket a garázs polcán, akkor nem kell betörnie, mégis jóllakhat…
Két férfi jött, fiatalok lehettek. Megálltak az egyik szélső fenyő alatt, biztosan a házat nézték. Oszkár a lélegzetét is visszafojtotta, és nagyon, de nagyon szeretett volna láthatatlanná válni. Ami részben sikerült neki, az éjszaka eltakarta őt is. Az idegenek sut-togtak, Oszkár csak egyikük, a magabiztosabb hangját hallotta:
Ne tojj be, kisöreg. Ideállunk a kocsival, és megrakjuk. Majd csöndben csináljuk.
Olíva
Wednesday, April 15, 2009
Tuesday, April 14, 2009
Saturday, January 31, 2009
Thursday, January 08, 2009
Monday, October 20, 2008
A várúr fia
Délelőtt a fiúknak nem sok idejük volt tolvajt nyomozni. A néni igen sok feladatot osztott ki rájuk. Így csak ebédnél találkoztak. Amália néni a tábor túlsó végéből vérforraló jelentést kapott: egy olasz család állítólag tranzisztoros rádiót hallgatott!
– No, majd megmutatom én nekik, hogy itt nem fognak zajongani! – így a néni vészjóslóan. – Meg kell érteniük, hogy az én kempingem a csend szigete ebben az iszonyú balatoni zajtengerben! – és elviharzott. A fiúk közben asztalhoz ültek a nagy hársfa alatt. De alig szívták be a halleves és a szilvás gombóc illatát, az olaszok sátra felől éktelen sivalkodás, zenebona, kiáltozás, jajongás hallatszott.
– A csend szigete – jegyezte meg Csaba. Huba erre nevetni kezdett, de szálka akadt a torkán, és elkékült. Zoli és Csaba felváltva dögönyözték, míg sikerült kiköpnie a makacs halcsontot. A fiú lassan magához tért.
– Már azt hittem, feldobom a talpamat… Nem a szálkától, hanem a dögönyözésetektől…
Friday, February 29, 2008
Sivatagon és vadonban
Mégis ostobaság tőlem - gondolta magában -, hogy Nelt egyedül engedem mászkálni Afrikában. Ostobaság! Ostobaság! Hiszen olyan gyerek még! Egy lépésre sem szabadna elmennem tőle, hacsak nincs ott King. Ki tudja, mi történhet! Ki tudja, egy bokor alatt nem rejtőzik-e kígyó, vagy a szakadékból nem bújik-e ki valami nagy majom, mely elra-bolhatja vagy megharaphatja! Isten ments! De nagy szamárságot csináltam!Nyugtalansága csakhamar önmaga elleni haraggá, majd iszonyú ijedelemmé változott. Nem is habozott sokáig, hanem, balsejtelemtől hajtva, visszafordult. Mindennapos vadászatain hallatlan gyakorlatra tett szert, lövésre készen tartott fegyverrel most is gyorsan és teljesen nesztelenül haladt át a mimó-zabokrok között, akár a párduc, ha éjnek idején az antilopcsordához lopakodik. Kis idő múlva kidugta a fejét a magas bozótból, széttekintett - és szinte kővé dermedt.
Nel kinyújtott kézzel állt a gilisztafűbokor mellett, a virágok, melyeket rémületében elejtett, ott feküdtek a lába előtt, s mintegy huszonöt lépés-nyire tőle hatalmas sárgásfakó vadállat kúszott feléje hason csúszva az alacsony fűben. Stas tisztán látta a vadnak a kislány halotthalvány arcára meredő zöldes szemét, lesunyt fülét, a lopakodásban magasan kiálló lapockáit, hosszú testét és még hosszabb farkát, melynek vége lassú macskamozdulatokkal hajlott ide-oda. Még egy pillanat, egy ugrás - és Nelnek vége.
Monte Cristo grófja
Egy – mondták a sírásók. – Kettő. – Három! Dantes közben érezte, hogy valóban ellódítják valami nagy ürességbe, és ő hasítja a levegőt, mint a sebzett madár. Zuhant, zuhant, és olyan rémület fogta el, amely megfagyasztotta a szívét. Noha lefelé vonta valami súlyos tárgy, amely sebes röpülését még gyorsabbá tette, úgy rémlett neki, hogy egy évszázadig tart ez a zuhanás. Végül rémületes zajjal, mint a nyíl, vágódott bele a jéghideg vízbe, akaratlanul szörnyut kiáltott, de kiáltását elfojtotta a csobbanás zaja.Dantest a tengerbe vetették, a lábához kötözött harminchat fontos golyó a víz mélye felé húzta. If várának temetoje: a tenger.
Subscribe to:
Posts (Atom)
